2009. március 9., hétfő

American Cowboys menni majdnem Leningrad III. rész

Tehát reptér, Ferihegy. Kezdjük a legfontosabb emberekkel, a Celebekkel. Hát a VV Leó, nem vagyunk rá büszkék, de hát ez jutott hajnal ötkor, na. Kis ország, kis celebek.
Oroszlánszívű León túl tényleg semmi izgalmas nem volt az indulásban, folyosó ki, emberek be, cipő le, derékszíj le. Eddig olyan, mint valami melegbár épp zárás után, de nem. Csak a szokásos ellenőrzés, az afgán vircsaft szerint zoknikban szaladgáló békés EU-polgárokat kerülgetve visszaszereztük a táskáinkat (meg a nagykabátot) , aztán huss, felszáll a gép, irány Róma.

A gépen semmi érdekes, gépen szállva fölébe szép a táj fentről, napos idő, frankó kilátás, s olvasgattuk a feliratot a szárnyon, meddig szabad ellépkedni rajta, hogy ne pottyanjon le a user, ha nem figyel. De szerencsére ezt minden röpcsi szárnyára kötelező felírni, biztos, ami biztos. Gondolom, James Bond-filmekhez illő jelenetekre hasznos infó ez, ha valaki ejtőernyővel jön szőke bigéket szabadítani.

De én nem vagyok az. Sette egy kicsit, de rosszul lő. Úgyhogy ugorjunk.:)

Róma. Tudjátok, az a szép japán múzeumváros. Legalábbis annyi japi van, hogy az hihetetlen. És mind a titokzatos V betűt mutogatja minden fotón, rohadt változatos lehet ám egy japán családi fényképalbum. Gyerek születik: Vé! Macuhara elveszíti a szüzességét: Vé! Macuhara megunja a mangavideó-gyűjteményét, és kiszórja az ablakon: Vé! Vé! Vé!:) A helyes mozdulat begyakorlásában Sette kolléga segít, idősebbek is elkezdhetik!

No persze arra nem jöttünk rá, mi a franckarika a vé-betű, majd egyszer indítok egy rovatot Amit mindig meg akartál tudni a V-betűkről, de sose merted megkérdezni - címmel.

Folyt. köv.

1 megjegyzés: