American Cowboys menni majdnem Leningrad II. rész

Mottó: "Ki géppel száll fölébe, annak Google Maps e táj.."

Tehát hajnali indulás Ferihegyről, laza érkezés Rómába, a Fiumicino reptérre, melyről kiderült, hogy Európa egyik legnagyobb reptere. Xabi ébredt rá eme rejtett tartalékokra, mikor egy picit sokat kellett keresgélni és gyalogolni, vonatozni, mozgólépcsőzni, mozgójárdázni, lihegni a következő repcsi érdekében. De nincs ezzel baj, belefért a mintegy 5000 kilométeres útba. Kicsit ugye olyanok voltunk, mint a magyar belpolitika, két közeli pont között megtaláltuk a vargabetűt, annyi különbséggel, hogy mi idejében visszahőköltünk a diktatúrától.

Kis izgalom, merthogy Xabival közösen, elővigyázatosan magunkkal vitt, a GUM áruház legszebb szovjet konfekció-kínálatából származó mongol Derszu Uzala-kabátjainkat (copyright by Settembrini) némi mediterrán hiszti után mégis felvigyázta a talján csomagmegőrző. Jól tette, hiszen vagy 10 fok volt, széldzsekis-fotós idő, némi bárányfelhő, ragyogó napocskával.

Elindultunk hát felfedezni Rómát, itt a mitfáhrer Xabi volt, aki olyan gyakran jár oda, hogy előre köszön neki az összes sarki kávézó pincére, a carabinierikről nem is beszélve. Ismerik már jól az olasz stadionokból, meg hát végigszunyálta már Itália összes buszpályaudvarának megannyi padját is a meccsek után.

Folyt. köv.

American Cowboys menni majdnem Leningrad I. rész

Mottó: "Akik élnek, azok délnek mennek, akik haldokolnak, északnak..."

Oroszországba menni beteg dolog.

Oroszországban magyarként Volgográdig eljutni még betegebb. De arra végképp csak egyetlen magyarázat van, hogy miért sikerült mindezt Rómát is útbaejtve kivitelezni: az ember zsebe. Merthogy úgy volt a legolcsóbb a repülőjegy, ha két hónappal előbb lefoglaljuk, és nem egyenesen törünk Moszkva irányába. Abba már több nemzet hadvezéreinek tört bele a bicskája.

Szóval három plusz egy fő vállalta be ezt az utat. (a képen sorrendben: Szpá, efzé, Xabi, és orosz barátunk, Alekszej) A képről betegség miatt hiányzik nyelvi lektorunk, Settembrini kolléga.

A szereposztás:
Szpá mester, aki szereti a rendkívüli szituációkat, most is okozott mind magának, mind nekünk kellemes pillanatokat. A fene tudja, milyen fondorlatokkal, de lejárt vízummal is kijutott abból a csodás országból, ahonnan másik két barátunk még érvényes útlevéllel is nehézkesen. Lett neki épp repülőjárata, vonatjegye, ágya felettünk a kupéban, pedig milyen emberanyagot utasítottunk vissza érte...:)




Xabi, aki hősiesen küzdött az orosz klímával, cűgölte nagy prémvadász-kabátját magával, hogy ennek ellenére mégiscsak a Settembrinitől bespájzolt autentikus magyar influenza tegye magáévá, őt is, meg a lelkesedését is: életemben nem gondoltam volna tizeniksz év ismeretség után, hogy valahol nem lesz kedve várost nézni.






Settembrini, orosz tudorunk, útikalauzunk, s Az Ember, Aki Kibírta Alvás Nélkül. Pedig beteg volt a végén, influenzát cserélt vesebajra, s inkább lemondott Moszkva nagy történelmi temetőjéről is, nehogy még nagyobb baja legyen a latyakban.








Alekszej, új orosz barátunk, aki eredetileg Moszkva és Volgográd között Szpá helyén kellett volna, hogy zötyögjön. De nem bírt ellenállni Xabi kedves kérésének, hogy utazzon már inkább hölgyek társaságában, helyettünk. Olyannyira, hogy nemcsak mosolyogva fogadta a felvetést, hanem még idegenvezetőül is szegődött mellénk a nagy Volgográdban. De erről majd később.






És végül a krónikás, efzé.













No de kezdjük a szép résszel, hajnali négyes indulás ZZ barátommal, aki - mint kiderült - egyedülálló vezetői technikákkal rendelkezik. Settembrini kolléga nem tudott olyan későn szólni semmiféle kereszteződésnél, útban Ferihegy felé, hogy ZZ ne kanyarodjon le időben egyes helyeken. Néha derékszögben.

Folyt. köv.