Oroszlánszívű León túl tényleg semmi izgalmas nem volt az indulásban, folyosó ki, emberek be, cipő le, derékszíj le. Eddig olyan, mint valami melegbár épp zárás után, de nem. Csak a szokásos ellenőrzés, az afgán vircsaft szerint zoknikban szaladgáló békés EU-polgárokat kerülgetve visszaszereztük a táskáinkat (meg a nagykabátot) , aztán huss, felszáll a gép, irány Róma.
A gépen semmi érdekes, gépen szállva fölébe szép a táj fentről, napos idő, frankó kilátás, s olvasgattuk a feliratot a szárnyon, meddig szabad ellépkedni rajta, hogy ne pottyanjon le a user, ha nem figyel. De szerencsére ezt minden röpcsi szárnyára kötelező felírni, biztos, ami biztos. Gondolom, James Bond-filmekhez illő jelenetekre hasznos infó ez, ha valaki ejtőernyővel jön szőke bigéket szabadítani.
De én nem vagyok az. Sette egy kicsit, de rosszul lő. Úgyhogy ugorjunk.:)
Róma. Tudjátok, az a szép japán múzeumváros. Legalábbis annyi japi van, hogy az hihetetlen. És mind a titokzatos V betűt mutogatja minden fotón, rohadt változatos lehet ám egy japán családi fényképalbum. Gyerek születik: Vé! Macuhara elveszíti a szüzességét: Vé! Macuhara megunja a mangavideó-gyűjteményét, és kiszórja az ablakon: Vé! Vé! Vé!:) A helyes mozdulat begyakorlásában Sette kolléga segít, idősebbek is elkezdhetik!
No persze arra nem jöttünk rá, mi a franckarika a vé-betű, majd egyszer indítok egy rovatot Amit mindig meg akartál tudni a V-betűkről, de sose merted megkérdezni - címmel.Folyt. köv.
